Szervezetünk nagy része vízből áll, a mindennapi életben maradáshoz is szükségünk van rá – de hogyan adja tudtunkra a szervezet, ha már tényleg innunk kellene egy pohár vizet? Mi valójában a szomjúságérzet?
Biológiai szempontból természetesnek tűnhet, hogy megérezzük, ha nem iszunk eleget. A szervezet vészjelzése ez, amit akkor ad le, mikor a kiszáradás már megkezdődött, de még semmi komoly baj nem történt. Ilyenkor iszunk egy-két pohárnyi vizet, és folyadékháztartásunk helyreáll, szomjúságérzetünk elmúlik.
A szomjúság akkor jelentkezik, amikor a szervezetben megnő a nátrium koncentrációja. Amint azt tudjuk, nem csak a túlságosan kevés, de a túlságosan sok víz is komoly élettani problémákat okozhat. A nátrium koncentrációját a szervezetben egy adott szinten kell tartanunk, ebben pedig a legnagyobb szerepet az elfogyasztott víz mennyisége játssza (a megfelelő mennyiségű nátriumot a mindennapi étkezés során általában sikeresen bevisszük a szervezetbe).
A szomjúságérzetet kiválthatják az úgynevezett baroreceptorok is, amely, mint nevük is jól mutatja, a nyomást mérik – egészen pontosan a vérerekben uralkodó nyomásra érzékenyek. Ha kevés vizet fogyasztunk, a nyomás csökken, ezek a receptorok ezt az információt továbbítják agyunknak, ez pedig szomjúságérzet kiváltásához vezet.
A vérnyomást a vesében lévő receptorok is figyelemmel követik, és ha ennek csökkenését észlelik, egy renin nevű anyagot választanak ki. Ez nem közvetlenül vezet a szomjúságérzet megjelenéséhez, hanem több lépcsőben az aldoszteron nevű hormon szintjét emeli meg. Az aldoszteron hatására a vese kevesebb vizet és nátriumot ürít ki, így előzve meg a kiszáradást.
A szívfalban is találhatóak olyan receptorok, amelyek a vérmennyiséget mérik – ha azt érzékelik, hogy ez túlságosan megemelkedik, az a vese tevékenységének fokozódásához vezet. Agyunk hypothalamusa szintén érzékeli, ha megnő a szervezet nátriumtartalma, és csökkenti a víz kiürítését a veséből.
Láthatjuk, a szervezet többszörösen biztosított, redundáns rendszerei egyszerre számos helyen figyelik folyadékháztartásunk megfelelő szinten tartását. Éppen ezért mindig hallgassunk rá, és ha azt érezzük, hogy szomjasak vagyunk, pótoljuk a folyadékot – és igyekezzünk egész nap, fokozatosan így tenni.