Amikor kiszáradásról beszélünk, legtöbbünknek valószínűleg olyan pillanatok ötlenek fel, amikor nagyon szomjasak voltunk. Megterhelő fizikai feladatok, amikor már kicserepesedett a szánk, kiszáradt a torkunk – de a víz pótlásával ezt mindig gyorsan tudtuk orvosolni.

Éppen ezért a legtöbben csak kellemetlennek, kényelmetlenségnek gondolják a kiszáradást, ami "előfordul" és könnyen orvosolható.

A mindennapokban persze valóban kevesen száradnak ki, hiszen rendelkezésre állnak a folyadékforrások, amelyekből szinte bármikor csillapíthatjuk a szomjunkat. Előveszünk egy palackot, töltünk a ballonból vagy csapból, és így tovább.

Más a helyzet, ha például hosszabb útra indulunk és az autópályán dugóba kerülünk. Senki nem számít arra, hogy akár fél napot álljon egy dugóban, mégis megesik néhanapján – és aki ilyenkor víz nélkül indult el (különösen melegebb napokon) az komoly bajba kerülhet. Nem véletlen, hogy hasonló eseteknél sokszor megszervezik a vízosztást.

A kiszáradás tüneteit könnyen észrevehetjük magunkon – az első persze a szomjúság, kevesebb lesz a vizeletünk, sötétebb színűvé, sűrűbbé válik, mivel a szervezetnek nem áll rendelkezésére megfelelő víz az ürítéshez.

A fáradtság, szédülés követi ezeket, nem izzadunk. Ezt követően pedig már a komolyabb tünetek következnek.

A dehidratáció okozhat gyors szívverést, alacsony vérnyomást, a pulzus gyengülhet, a végtagok kihűlnek. A tudatállapotra is negatívan hat a folyadékhiány: lassabbak, tompábbak leszünk. Komolyabb eseteknél már a görcsök, rohamok is előfordulnak. Végül jelentkezhet agyduzzanat, eszméletvesztés, veseelégtelenség – és végül mindennek akár halálos kimenetele is lehet.

Ez egy átlagos napon nem fenyeget minket – ha azonban arra számítunk, hogy olyan helyen leszünk, akár út közben, ahol huzamosabb ideig nem férhetünk hozzá folyadékhoz, mindenképpen vigyünk magunkkal elégséges mennyiséget, különben igen komoly bajba kerülhetünk.